2009. november 7., szombat

Nincs különösebb oka,hogy bejegyzést írok.Ezt most csak úgy írom.
Ma belekezdtem szüleim házassági évforulójára egy monochrom képbe. 18dikán ünneplik,addigra remélem,hogy elkészülök:)

Ma elvoltunk kávézni! a sógornőmmel(apa adott egy kis kimenőt)-azzal,akivel jóban vagyok-,a munkahelyemen. Ahogy körül néztem megakadt egy képen a szemem. Amolyan tablóféle,tele vegyesképekkel. Volt ajta egy kép rólam,még 2003-ban készült. 6éve.Ettől egyből észhez tértem . Tudtam,hogy van rajtam némi súlyfelesleg,na,de ennyi??? Azon a képen nagyon jól néztem ki,nagyon jó volt az alakom. Most meg pfu. Eddig fogóztam vagyis,inkább csak visszafogtam magam. De mától kőkeményen fogyókúrázni fogok. Tudom,hogy nem leszek többé olyan,de nem is az a cél. Szóval, remélem senkit nem zavar,ha néha beszámolok a kudarcokról,elcsábulásokról és esetleg (remélhetőleg) a sikerélményekről.

Milyen hozzáállás ez? Hm!

Szóval,mostantól néha beszámolok a sikerélményekről,mert fogyni akarok és fogyni is fogok! És..és néha esetleg (remélhetőleg nem) a kudarcokról.


1 megjegyzés:

  1. Anyukaként elég nehéz fogyókúrázni,hiszen ha éhezünk ingerültek leszünk. Ugyanakkor szívemből szóltál, amikor ránézek a képeimre és a mostani magamra,::( 5 kg lemenne rólam jaj de boldog lennék. Szerintem osszuk meg egymással tapasztalatainkat.

    VálaszTörlés